"Így lett kerek a sztori" -interjú Szabó Gabriellával

Beküldte Webadmin - 2016, augusztus 26 - 19:44
Szabó Gabriella

Interjú Szabó Gabriellával a 2016-os Riói párosban megszerzett arany után...

Kimondva-kimondatlanul, de szinte a teljes magyar közvélemény aranyérmet várt a Szabó Gabriella, Kozák Danuta összeállítású párostól. Évtizedek óta tartanak ki egymás mellett jóban-rosszban, tavaly utcahosszal nyerték a világbajnokságot, idén pedig a válogatókat és mindketten olimpiai bajnokok lettek négy éve Londonban. Az utolsó pillanatban mégis elúszni látszott minden…

- Mi játszódott le önben, amikor a verseny rajtjának reggelén kiderült, hogy a párja, Kozák Danuta bélfertőzést kapott?

– Szörnyű nehéz helyzet volt, de bennem hallatlan bizalom van Dana (Kozák Danuta) fele. Tudtam, hogy hiába beteg, akkor is a szívét, lelkét kiteszi majd. Másrészt arra gondoltam, ha úgy van megírva, hogy betegen kell versenyeznünk és esetleg úgy nem sikerül, akkor sajnos el kell fogadni a sorsunkat. Aztán az előfutam jó erőpróba volt, mert ott is tudtunk jót menni hétfőn. Hála Istennek tényleg annyira fel vagyunk készülve, annyit dolgoztunk, hogy így utólag azt mondom, ennek bele kellett férnie.

- Végül 5 századdal tudtak nyerni, úgy, hogy a németek talán még 10 méterrel a cél előtt is vezettek. Mennyire érzékelték ezt a futam közben?

– Éreztem, hogy a németek vannak elől. Talán a kis lábujjammal hajtottam az utolsó 10-20 méteren és a célban láttam, hogy megvan. De fejben ennyire kemény versenyen, nem tudom, hogy volt-e már valaha.

- Korábban többször beszélt arról, hogy a versenyek előtt hetekkel ön a nyugodtabb, aztán megfordulnak a szerepek és közvetlenül a rajt előtt már Kozák Danuta nyugtatja Önt, ez a felállás mennyire borult a betegség miatt?

– Hullámzott, hogy ki-kit támogatott az elmúlt napokban, viszont a páros döntő napján erre már nem volt szükség. Minden nehézség ellenére reggel mind a ketten úgy keltünk fel, hogy győztes napunk van. Igaz, hogy kevéssel nyertünk, de úgy érzem, hogy ez a győzelem ettől lett igazán értékes.

- Önök már ezelőtt 7 évvel is nyertek közösen felnőtt világbajnoki címet párosban Kozák Danutával, együtt kezdtek kajakozni és a pályafutásuk számtalan ponton kapcsolódik össze, sorsszerű volt, hogy összejöjjön az olimpiai aranyérem is ennek az egységnek?

– Az biztos, hogy a mi sztorink így lett kerek. A döntőnk előtt rengeteg közös élmény járt a fejemben. Annyi nehéz pillanatot éltünk meg együtt, és sőt láttuk egymást többször felállni a padlóról is. Talán ez is segített abban, hogy ne essek teljesen kétségbe a rajt előtt Dana betegsége miatt. Annak ellenére, hogy végül csak egy hajszálnyival nyertünk, nem tudtam azt elképzelni, hogy ez ne sikerüljön.

- Milyen előjelnek tartja a négyes versenyszám előtt, hogy ilyen körülmények között tudott nyerni a páros?

– Mindenképpen rengeteg erőt ad, ebből csak építkezhet a négyes is. Nagyon szeretnénk a lányokkal azt is behúzni és nagyon szeretném, ha végre Csipes Tamara is olimpiai bajnok lehetne, mert nagyon megérdemli. Tami egy laza, de kiváló mentalitású versenyző, aki éppen ezzel a lazasággal nekem is rengeteget segít.

- Az eredményhirdetés után látszott, hogy kiváló kapcsolatban van a párbajtőröző Szász Emesével is, aki szintén olimpiai bajnok lett itt Rióban, mióta barátok?

– Talán a 2012-es olimpia után futottam először össze vele a közös gyógytornászunknál, Moldvai Ildikónál, akinek nagyon köszönöm, hogy az elmúlt négy évben pszichésen és fizikálisan is egyben tartott. Hamar kiderült, hogy Emesével rokonlelkek vagyunk, az egész olimpiai ciklus alatt kapcsolatba voltunk, én is tudom, hogy ő milyen áldozatokat hozott és mennyire keményen készült arra, hogy a csúcsra érjen. Amikor nyert, akkor nagyon „irigy lettem” rá és borzasztóan szerettem volna egy ugyanolyan aranyérmet, mint amilyen neki van.

 

forrás: Magyar Kajak Kenu Szövetség